Hacsi, a leghűségesebb barát

Szeretettel ajánlom cikkemet a Montázs Magazinban.Köszönet Erzsébet Weningernek.

„ Senki nem képes úgy várni, mint a kutya, s előfordul, hogy még a gazdája sírjához is kijár, és még holtában is visszavárja.”
(Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko)

Az ember életében vannak olyan pillanatok, amikor csalódás éri, elfogy a bizalom a másik ember felé, – még ha olykor kicsiny dolgokban is –mert becsapottnak, megalázottnak érezhetjük magunkat.

Fájdalom, amikor látjuk némely ember gonoszságát az állatok felé, milyen kegyetlenül tudják bántalmazni, megölni őket. Időnként meg kell kicsit pihenni a léleknek, felüdülni, hogy lássunk példát a szeretetre, hűségre, bizalomra, bátorságra, meg nem alkuvásra, odaadásra.

Közeledik az év végi nagy ünnep, amikor több időt tölthetünk a családdal, barátokkal, rokonokkal együtt, ami az év során sokszor csak felgyorsulva valósul meg. Kiváló program lehet egy film megtekintése is közösen, ami minden korosztálynak szól, aminek a végén az ember szeméből kicsordul a könny. Sok mindent az ember a gyermekkorában „szív” fel magába, sok olyan dolgot átadhat a szülő a gyermekének, ami meghatározó lehet egész életében.

Ilyen például az állatok szeretete. Sok esetben láttam olyat, amikor a szülő beszéde, viselkedése volt olyan, ami a gyermeke előtt zajlott le az állatok vagy gazdáik sérelmére, a gyermek pedig helyeselt. Ha később az a szülő ugyanazt a ridegséget, szeretetlenséget visszakapja, talán meg sem érti, hogy ennek a gyökerét valamikor régen éppen ő plántálta el a gyermekében.

Igaz történetek készültek már állatokról is, most egy ilyen filmet szeretnék ajánlani megtekintésre. Megható történet, amelyet a kiváló zenei aláfestés még jobban az érzelmek síkjára vezet, megérthetjük a film végén, mi az, ami fontos. Azonban a film láttán ne fogadjunk be vagy ne vásároljunk kutyát, ha azt csak a pillanatnyi érzelem hatására tesszük. Sokszor már az is „elég” lenne: – „Nem baj, ha nem szereted, de legalább ne bántsd!”

A Hacsihoz hasonló kutyák ott vannak mellettünk a hétköznapokban is. Fajtától függetlenül az úgynevezett keverék kutyák is milyen kitörő örömmel üdvözölnek bennünket, ha valahonnan megérkezünk! Milyen nagy boldogság egy közös séta és még lehetne sorolni. A szeretett gazdi elvesztése felfoghatatlan számukra, miért nem jön, miért nincs mellettük.

Lakatos Ilona

A Hacsi, a leghűségesebb barát
(angolul: Hachi: A Dog’s Tale) 2009-ben bemutatott amerikai filmdráma, mely egy Hacsikó nevű hűséges akita kutya igaz történetén alapul.

Egy Japánban tanító amerikai professzor (Richard Gere)  hazatérőben egy akita kölyökkutyát talál a vasútállomáson. Hazaviszi, ám felesége ezt nem nézi jó szemmel. Hirdetéseket rak ki városszerte, hogy gazdát keressen a kölyökkutyának. Ám amikor a hirdetésre jelentkező akad, megesik a szíve a férjéhez oly közel álló kutyán. A professzor legjobb barátja lesz e kutya, és elnevezi Hacsinak. Hacsi minden napi elkíséri gazdáját a vasútállomásra a vonatához, ami dolgozni viszi őt. Majd türelmesen várja visszajöttét a vasútállomás előtt Jasjeet (Erick Avari) társaságában, akinél a professzor reggelente veszi az útravalóját. Hacsi mindig pontosan érkezik, ám egy nap nem érkezik meg a gazdája, aki egy előadás közben szívinfarktust kap és meghal.

Az igazi Hachiko és a róla készült szobor Japánban

A gyásztól sújtott Cate Wilson elköltözik a városból, Hacsi a frissen házasodott lányához kerül. Ám az első adandó alkalommal elszökik, és kimegy az állomásra. Andy (Sarah Roemer) elfogadja Hacsi döntését és elengedi. Attól kezdve a kutya élete végéig kimegy a vasútállomásra, ahol a gazdája érkezését várja. Jasjeet viseli gondját Hacsinak, aki évekig várja gazdája érkezését. Kilenc évig élt még így, várakozva…